Repertoár / Színlap
Voks
interaktív politikai táncszínház
Költői tánc vagy második világháborús történelmi archívum? Ezúttal a nézők választják ki, mit szeretnének látni-hallani. Csak egy gombnyomás, és a távirányító mindenkinél ott van. A Tünet Együttes kísérlete jól modellezi azt a világot, a mai Magyarország társadalmát, amelyben élünk.
Húzódik valahol egy láthatatlan határ. Csak akkor válik láthatóvá, ha átléptünk rajta, és már minden visszafordíthatatlan. Közeledünk.
Nem az a kérdés, hogy miről akarunk beszélni, hanem hogy mit akarunk elhallgatni.
És most nagy dolgokra gondolok, nem kicsikre.
Hang vagy mozdulat, sötét vagy fény, feledni akart valóság vagy színház, életprogram vagy esti program – ti választotok. Egyetlen gombon múlik minden. A melletted ülők döntik el, hogy mit nézel.
Két dolog tölt el mélységes csodálkozással, a körülmények hatalma felettem, és a körülöttem lévő baj bennem.
Kővágó Nagy Imre fotói
Mészáros Csaba fotói
A Voks által feltett kérdések egyszerre nagyon aktuálisak, és történelmi korokon átívelőek: mit tehetünk, mit kell tennünk, ha addigi társadalmi életünk evidenciái, keretfeltételei egyszer csak megdőlnek? Hogyan dolgozzuk fel traumatikus történelmi tapasztalatainkat egy olyan korban, amelyben a történelmet minden politikai erő pusztán az önlegitimáció eszközének tekinti, és ennek megfelelően írja át? És ha ezt a szembenézést és felelősségvállalást megspóroljuk magunknak, miféle garanciáink maradnak arra, hogy a jövőben nem fognak új köntösben megismétlődni a múlt tragédiái? Vajon a történelem olyan, mint a természet: kiszámíthatatlan és kontrollálhatatlan, vagy az egyénnek is befolyása van a nagy folyamatokra?
A kollektív döntések kérlelhetetlen logikája egyszerre frusztrál, és segít kibújni a személyes felelősségvállalás alól, még ha olyan kis dologról van is szó, mint hogy mi történjen a színpadon. Pedig a Voks igazi főszereplője, írója és rendezője maga a néző, minden egyes néző, és ahány néző, annyi szavazógomb. A döntések sora nem ott ér véget, amikor beülünk egy előadásra a színházba – mindenkinek minden pillanatban van választása, és ez estéről estére más és más előadást eredményez.
A 2012-ben tíz éves Tünet Együttes a régi alkotótársak mellett ezúttal egy új, fiatal táncos csapattal, egy erre az alkalomra, sokoldalú zenészekből összeállt zenekarral, illetve történészekkel, pszichológussal dolgozott együtt.
Blog
„…elfelejtettünk egymástól bocsánatot kérni. Magunkon kezdeni a dolgot.
Most nem azokra gondolok, akik valamit csináltak, nem a fanatizáltakra vagy a rosszhiszeműekre, mert azokra nem gondolok. Hanem azokra, akik nem csináltak semmit.
Vagy majdnem semmit.
Keveset. Ezt-azt, és ha sokat is, nem eleget.
Azokra, akik csak úgy, miközben reggel szépen fölkeltek, azután pedig estve lefeküdtek, legitimálták a rendszert. Meg még álmukban is.
Azzal, hogy egy levegőt szívtak vele.”
(Kukorelly Endre: Rom – A szovjetónió története)
„Ha egyszerre vetődik fel témaként a szavazás és a nácizmus világháború-korabeli térnyerése, a kettőről együtt a legtöbbeknek alighanem eszébe jut a kellemetlen igazság: Hitler demokratikus úton megválasztott politikusként kezdte felépíteni karrierjét. Konkrétan róla mindazonáltal nincs szó a Tünet Együttes Voks című előadásában: az legfeljebb a nézői asszociációk beindításáért felelős - de Szabó Réka koreográfiájának épp ez, az asszociáció a fő eszköze. Ami leginkább megmarad a nézőben az előadásból, az nem jelenik meg vagy hangzik el a színpadon: kinek-kinek az agyában születik meg. Így a legbiztosabb, hogy átmegy az üzenet (vagy valamilyen üzenet): ha azt mindenki saját maga fogalmazza meg.” (Kovács Bálint, Origo)
Köszönjük a Bonbonettinek az előadás létrehozásához nyújtott segítségét.
Koprodukciós partner: Trafó Kortárs Művészetek Háza
| Rendező: | Szabó Réka |
| Szereplők: | Ayelet Yekutiel / Biczók Anna, Bordás Emil, Egyed Bea, Furulyás Dóra, Szász Dániel |
| Dramaturg: | Peer Krisztián |
| Fény: | Szirtes Attila |
| Zeneszerző: | Márkos Albert |
| Zenészek: | hegedű: Bakai Márton, cselló: Márkos Albert, nagybőgő: Hock Ernő, zongora: Rubik Ernő Zoltán, ütőhangszerek: Tömösközi László |
| Speciális technológia: | Korai Zsolt |
| Kosztüm: | Balázs Juli, Szabados Luca |
| A szövegeket elmondja: | Bánki Gergely, Kertész Péter |
| Külön köszönet : | Barna Balázs, Gáti István, Trenka Csaba, Sophie Teheux |
| Az előadásban elhangzik: | Krzysztof Penderecki Gyászzene Hirosima áldozatainak emlékére című műve |
| Koprodukciós partner: | Trafó Kortárs Művészetek Háza |
| Támogatók: | Trafó Kortárs Művészetek Háza, NKA, Nyílt Társadalom Intézet, Bonbonetti, Lengyel Intézet |
Fotó: Dusa Gábor, grafika: Laki Eszter