Sajtószoba
Nejlonpasik, guminők
2005. szeptember 6. - Nylon revü
Tóth Ágnes Veronika
A Millenáris park action nyári sorozatát egy pehelysúlyú, de roppant szórakoztató darab zárta, Szabó Réka Nylon-revü című rendhagyó divatbemutatója. Az előadást - melyet eredetileg nyár közepén mutattak volna be - a kitűzött időpontban elmosta az eső, így csúszott át egy napfényes kora szeptemberi délutánra, beszippantva a park gyanútlanul bóklászó, napozó, lustálkodó népségét is. A Millenáris Parkban rendezett sorozatnak nyilvánvaló erőssége, hogy a szokásos, szűk szakmai-baráti közönségen túl végre civil nézők előtt is megmérettetnek az előadások, és ez fontos szempont, ugyanis túl kicsi ez a szakma ahhoz, hogy érdemes lenne mindig ugyanannak a pár tucat embereknek játszani.
A Szabó Réka köré csoportosuló színész-táncos szekció - Gőz István, Jarovinszkij Vera, Kövesdi László, Szász Dániel - lassan kezd igazi társulattá válni, egy kivételes humorérzékkel és ironikus szemlélettel megáldott együttessé, akikről tudni lehet, hogyha improvizálni kezdenek, minden ellenállás felesleges, pl. a veszprémi fesztiválon még a sokat próbált fotósok is sírva röhögtek a Karc fotóspróbáján. Nem véletlen, hogy a színészek egyre jobban táncolnak, a táncosok egyre felszabadultabban bohóckodnak, és mindeközben kialakulóban van egy közös nyelv, melynek nyomán
A Karc, mely a fogyasztói társadalom tragikomikus látlelete volt, a Nylon-revü előképének tekinthető, de a Nylon-revü felszikrázó, kaotikus ötlethalmaza még vadabb tréfákat, még több infantilizmust bír el, hiszen végleg meg van szabadítva a felesleges konctól, a Karc romantikus antikapitalista színezetétől. A fogyasztás jelképe, a nejlon azért megmarad, de más kontextusban, bár a "Nem lehet hülye, aki ilyen zacskót cipel" feliratú zacsik azért felbukkannak a résztvevőkön. De ezek a jelzések inkább csak bevált, kötelező poénok egy sikeres darabból: nem az ismétlések, hanem az elmozdulások érdekesek. A Karc ütőkártyáját, a teljes idiotizmusba hajló, fergeteges szöveget most nem használják fel a szereplők, így viszont a verbális élcek helyett is új trükköket kell keresni, ami előnyére válik a produkciónak.
Bodnár Enikő zacskókreációi egyrészt a recycled fashion kreatív és szellemes modelljei, másrészt viszont a test manipulációjára alkalmas eszközök, hiszen a Nylon-revüben tovább burjánzik a Karc radikális testszemlélete, a szétforgácsolt testet fókuszba állító kísérletezés. A nejlonzacskó roppant változatos eszköz, lehet benne zsákban futni, elrejtőzni, sőt, két lábon álló csonka gnómként futkározni is. Egy nagyméretű nejlonzacskóba az előadás tanulsága szerint egy női test könnyedén behajtogatható, van is egy pillanat a darabban, amikor az egyik táncosnőnek csupán a lába kalimpál kifelé, mint egy krimi első képsoraiban. A hagyományos testkánont felváltva az egyes testrészek szimbolikus amputálása, vagy éppen ellenkezőleg, önállósulása egy új, termékeny testfelfogást mutat. Apró fricska a klasszikus balett felé a nejlonzacskó-tütüben végzett pózok sorozata, míg Gőz István égszínkék zacskó-boával feljavított transzvesztita-paródiája szintén bizarr bájjal bír.
Az előadás heterogén mixet alkot, melyben